Alkalmazott grafikusként elkerülhetetlen, hogy az ember belefusson valami kellemetlen megbízásba. Vannak esetek, amikor mondhatsz nemet, de néha nem lehet megkerülni. Egyszerűen van ilyen taposóakna a szakmában, bejön a brief, jónak tűnik minden, majd kiderül, hogy vérg#ci a megrendelő és az utolsó subpixelt is áthekkelteti veled. Ez van. Meg kell tanulni kezelni.
Megoldás lehet, hogy elküldöd a kedves klienst. Nem mindig lesz lehetőséged ezt a kényelmes, de anyagilag nem éppen jó döntést meghoznod (ráadásul csak a gyávák futamodnak meg:))! Megpróbálok pár praktikát mondani, ami nekem segít ezekben az időszakokban, amikor olyan psd-t kell megnyitni, amitől már hányingerem van.
Legyen életed melója, vagy legalább csak egy kis részlete
Mindenkinek ismerős az érzés, amikor tiszta lappal vágunk valami újba. Létrehozzuk a kis mappastruktúrát és bementjük az első üres index.psd-t. Kellemes feeling megérezni a friss pixeleket. Az első verziót igenis meg lehet csinálni mindenkinek szépre. Sőt, szuperre! Hiszen ez új projekt, nem irányít a megrendelő, egyszerűen le kell nyűgözni. Legyen ez életed melója! Mindig úgy állok neki ezeknek, hogy most akkor csinálok valamit, amire büszke leszek, amit kirakok a portfóliómba. Lehet nem az egész site lesz a kedvencem, de legyenek benne szerethető finomságok. Lehet csak 100x100 pixel, lehet csak a favicon, de kell valami amibe beleszeretek, jobb esetben a megrendelő is. Azért, hogy amikor másodszorra, harmadszorra nyitom meg, erőt merítsek valahonnan.
Aztán persze jöhetnek a módosítási körök. Mert azok mindig lesznek. Hiába a tökéletesen megtervezett wireframe, a látványtervnél fog előjönni, hogy legyen pirosabb a kék vagy legyen nagyobb egy cím. Amondó vagyok, hogy itt kell tudni mérlegelni. Vagy kiborulsz, hogy most megint elk*rják egy jó melódat, vagy tiszta fejjel megrajzolod azt a headline-t nagyobbra, áthúzogatod a színeket. Egy hosszú projektnél az első hullámban érkező átcsavargatásokat nem érdemes összecsapni. Lehet, hogy hónapokig fogsz még ezekkel a psd-kkel dolgozni és igazán kellemetlen lenne, ha már az elején megutálnád, tehát azt ajánlom, csináld meg ezeket a módosításokat is szépre, szakmailag tökéletesre. Nyilván vannak olyan módosítási körök, amiket már rühellsz, nem értesz vele egyet, nyűgös vagy. Volt már ilyen nekem is (nem is egyszer...). Iszonyat hisztis tudok lenni ilyenkor és szabályosan fáj már megnyitni azt a fájlt. Na ilyenkor gondolok arra: nem baj, az első verzió megy majd nálam a kirakatba. Hogy mi az a határ, ameddig megéri vitatkozni, és mikortól kell bekapcsolni a robotpilótát az egy külön téma, lesz is róla poszt valamikor biztosan.
A fenti szcenárió viszont szépen módosulhat az idő múlásával. Bennragadunk egy projektben, ami elhúzódik. Nagyon elhúzódik. Szépen lassan kimented az index_v12_3.psd-t, fogcsikorgatva. Kiráz a hideg, utálod az egészet már, de dörmögöd magadban: "nem baj, profi vagyok nem fog legyőzni". Már átrajzoltattak veled mindent, kifilézték a kis szeretni való apróságokat, amik lelket adtak a projektnek. Van ez így, de le kell tolni. Itt már nem a finomságokról szólnak a dolgok, hanem a lapátolásról.
Legyen valami mentőöved
Csinálj valamit, ami erőt tud adni, ahova tudsz nyúlni, amikor belefáradsz ezekbe. Találj ki valami saját projektet, amit tudsz tologatni esténként, szabadidődben. Nem kellenek kifogások, hogy "fáradt vagyok már", "azért nincs portfólióm mert a megrendelőim elrontják a hülyeségeikkel a munkáim". Csinálni kell valamit, ami a miénk, ami szép, ami szakmailag jó. Fel fog tölteni és erőt ad. Legyen az egy tökéletesen befényelt gomb vagy formelem, vagy egy poszter. Csinálj valami jót!
Kapcsolj ki!
Általános, elcsépelt dolog, de tény, hogy működik. Teljesen felesleges egész nap még akár munka után is kattognod a megrendelők hülyeségén. Egyrészt van amikor már nem tudsz ezen változtatni másrészt nézd tiszta fejjel az egészet. Designokat raksz össze, nem pedig fegyvereket. Nem fognak emberek meghalni amiatt, mert te 10 pixellel megnövelted azt a bokszot, holott az nem tetszik neked...
A flame elkerülése végett: nem azt mondom, hogy rontsd el a melóid, ha már meguntad, szakmailag legyen a helyzethez mérten jó a munkád. De egyszerűen tudnod kell kezelni azt, amikor a megrendelő kér valamit, lehet, hogy ezáltal csak valami hígfos dolgot csinálsz, de van, amikor meg kell csinálni. Ha freelancer vagy persze akármikor mondhatsz nemet a belátásod szerint, de ha benn ülsz egy stúdióban, ügynökségnél, akkor meg kell tanulni megugrani ezeket. Mert ez a szakma nem a kötöttségek nélküli művészkedésről szól. Álszentül mondhatnám, hogy én csak a jó design vagyok hajlandó megcsinálni és csak úgy, ahogyan azt én szeretném, csak hát egy kinyomtatott szép webdesignért még nem adnak kenyeret a boltban.
A képet Duncan_Smith-től kértük
Jó gondolatok, teljesen egyetértek, viszont néha megpróbálhatjuk szakmai tudásunk egy részét átadni az ügyfélnek, elmagyarázni neki miért is ostobaság amit szeretne, néha beválik és felcsillan a szeme, hogy “óóó tényleg”
Én úgy vagyok vele, hogy mindegyiknél amelyiknél “szabad” kezet kapok, hogy rám van bízva, a lehető legjobban megcsinálom, és az első “nahh hogy tetszik”-nél kiderül, hogy a megrendelő kapó-e egy szép külsőre vagy sem, ha igen örömmel dolgozok tovább és minden jót megkap a továbbiakban is, azonban, ha ő úgy érzi márpedig, jobban ért hozzá mint én, akkor ott már csak arról szól a történet, hogy legyen kész, fizessen ki, és reméljük, hogy ritkán fog nyaggatni. Tehát én mindenkihez úgy állok hozzá, hogy neki ez egy lehetőség, és tudásom legjavát kínálom, de ha valaki ezzel nem kíván élni, én nem fogom erőltetni.
Csotánnyal értek 1et. Természetesen lehet győzködni az ügyfelet, de általában nem vevők rá. Hiába kezeled, úgy a helyzetet, hogy Te vagy szakember, és ő meg úgy érzi ki an oktatva, akkor ha megfeszülsz is az lesz amit, ő akar. Aztán persze vannak olyanok, akik még kérdezni sem tudnak, és ha mindenre felhívod a figyelmüket máris a bizalmukba férköztél, hiszen látják, hogy legjobbat akarod nekik. Mindig esete válogatja…
csotany-nál a pont. Ha valaki nem értékeli azt, hogy a legjobb tudás szerint elkészült anyagot teszel le elé az asztalra, akkor többet nem érdemel. Mondhatod, hogy de hát akkor is extrákat kell csinálni, hiszen referencia lesz belőle, csak éppen a munkák kb. 1%-a ami portfolióra érett.