Először is gratulálunk a Bloomberges borítódhoz, nagyon szép munka lett! Nagyon érdekelne, hogyan prezentálsz egy ilyen munkát, skicceket, elképzeléseket is felvázolsz, vagy csak a végeredményt mutatod meg amiben igazán hiszel?
Köszönöm, a Bloomberg kreatív igazgatója választott engem a londoni ügynökségemnél, neki küldtem a munkákat és ő aztán bemutatta a többi munkával együtt egy szerkesztőségi ülésen a lap vezetőinek. Az ilyen komolyabb kiadványoknál általában nem bízzák a véletlenre a dolgot, több oldalról is bebiztosítják magukat és több alkotótól is megrendelnek teljesen kidolgozott, befejezett munkákat. Egyébként általában egyszerűbb vázlatokkal kezdek és ahogy egyre konkrétabb lesz a terv, úgy rakom össze fokozatosan a végleges verziót.
Körülbelül mennyi idő volt megbízástól eljutni a végeredményig?
Nagyjából 10 napom volt rá.
Nem az első külföldi munkád ez, hogyan kezdődött?
Egy ideig Barcelonában laktam, és értelemszerűen ott kaptam az első külföldi megbízásokat. Aztán a többi valahogy jött magától, elég sok blogra felrakták a munkáimat és rendszeresen kértek interjúkat is különböző lapok. Ezek talán mind hozzájárultak a dolgok későbbi alakulásához.
Negatív, pozitív tapasztalat, ami ért külföldi melók során? (pl magyarral összevetve, munkamódszer, idő, megbecsülés).
Negatív tapasztalatom soha nem volt külföldi ügyfelekkel, talán egy vázlatszinten lefújt projektem volt "kill fee" nélkül, de semmi más. Ezen túl a legfontosabb különbség az, hogy amikor egy magyar ügyfél valami "nagyon modern, trendi" munkát kér, akkor nem lehet tudni, hogy pontosan mi neki a modern és általában sajnos nem az, ami ma tényleg annak számít. lyesmi külföldi ügyfelek esetében nincs.
A Dell-Ati-nak készített illusztráció sorozatod az egyik kedvencem, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ők is be mernek vállalni ilyen stílusú grafikákat. Jól érzem, hogy akik már téged keresnek meg, azok kifejezetten a stílusodat szeretik? Meddig engeded a megrendelőnek, hogy formáljon a világodon?
Szerintem a Computer Arts-nak készült munkákra gonolhatsz... Azok egy fizetett cikksorozathoz készültek, ami egy stúdió elindításán keresztül a Dell gépeiről szólt. Kifejezetten fekete fehér munkákat kértek és először csak egyet, mert úgy tervezték, hogy minden részt más alkotó fog illusztrálni. Aztán mivel nagyon tetszett nekik az első, kérték a többi négy havi megjelenést is. Egyébként nem nagyon szóltak bele, illetve lehet, hogy csak szerencsém volt, mert mindig elsőre tetszett nekik amit küldtem. Alapvetően amikor egy ügyfél megkeres, akkor már kifejezetten ezt a világot szeretné, amit az anyagomban lát és nem nagyon szólnak bele abba, amit csinálok. Persze ezzel nem szabad visszaélni, és valamennyire mindig észnél kell lenni.
Szerinted ki a jó grafikus, akinek van egy markáns stílusa vagy aki kaméleonként tud váltogatni stílusok között, azonosulva a megbízással?
Bár egy szinten túl a saját, jól felismerhető stílus alapkövetelmény, szerintem mégsem az a legfontosabb. A munkák jellege és stílusa sokat változhat az idők folyamán. Korábban én is kifejezetten színes munkákat csináltam, aztán áttértem a fekete-fehérre, mostanában megint kezdek több színt használni de nem ez számít. Az egyedi látásmód sokkal fontosabb és alapvetően az a "jó grafikus", akinek van valami mondanivalója is. A tervezőgrafika nem csak formai dolgokból áll és főleg nem bárgyú "dekorálgatásból". Manapság talán inkább atmoszférát kell teremteni, ami magában foglalja a kor vagy egy bizonyos társadalmi réteg hangulatát és persze ha egyenesen meg is tudja határozi, az a maximum. De nagyon sok szerencse is kell ehhez a műfajhoz, hogy éppen menjenek valakinek a dolgai. Van sok közhelyes, ostoba munka, ami nagyon népszerű, mert ebben a pillanatban valahol éppen arra a vonalra van igény. De attól még lehet valaki nagyon jó grafikus, hogy éppen nincs tele a munkáival az internet és a szakmában nem kötőszó a neve.
Köszönjük szépen, a válaszokat!
István munkáit érdemes végignézni honlapján, aki pedig beleszeretett az alkotásaiba, rendeljen tőle!
Én is hozzászólok